A CERN-ről

A CERN, az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet, a részecskefizikai kutatások európai szervezete, a világ legnagyobb részecskefizikai laboratóriuma, a Nagy Hadronütköztető (LHC) és a World Wide Web (WWW vagy röviden Web) születési helye. A francia-svájci határon helyezkedik el, Genftől kissé északra. Az alapító okiratot 1954. szeptember 29-én írta alá 12 ország, jelenleg viszont már 22 tagországgal rendelkezik. A 80 országból érkező kutatók közel 100 nyelven beszélnek. A hivatalos nyelv az angol és a francia.

A CERN célja részecskegyorsítók biztosítása a nagyenergiájú fizika számára. Nemzetközi együttműködések keretében számtalan kísérletet építettek fel itt. A fő telephelyen, Meyrin-ben található egy nagy számítástechnikai központ, amely rendkívül hatékony adatfeldolgozó kapacitással rendelkezik.

Kutatási épületek A Globe

Ezen kívül a CERN-el szerződésben álló egyetemek, kutatóintézetek felhasználói és diákjai, továbbá a beszállítók és a szolgáltató cégek alkalmazottai.

A nagyközönség szívesen látott vendége a CERN Mikrokozmosz kiállításának, lehetőség van időnként ténylegesen működő detektorok szervezett látogatására is. Továbbá jelentős szerepe az oktatás, a továbbképzések, a kutatói utánpótlás biztosítása területén. Lehetőség van előadások és szemináriumok látogatására is.

A CERN nemzetközi szervezet, így nem tartozik egyik befogadó állam fennhatósága alá sem. Telephelyei a szervezet felügyelete alá tartoznak, mint például az ENSZ épületek az ENSZ alá.

A CERN betűszó eredetileg a Nukleáris Kutatások Európai Tanácsa (franciául Conseil Européen pour la Recherche Nucléaire) rövidítése volt. Később a „Tanács” elnevezést „Központ”-ra változtatták (Centre Européen pour la Recherche Nucléaire)

Mai két hivatalos neve az angol European Organization for Nuclear Research, azaz Nukleáris Kutatások Európai Szervezete, valamint a European Laboratory for Particle Physics, azaz Európai Részecskefizikai Laboratórium, vagyis a betűszó elvált a tényleges rövidítéstől.

A II. világháború után, az 1940-es évek végén az európai fizikusok felismerték, hogy ahhoz, hogy a magfizikai alapkutatásokban versenyben maradjanak az Egyesült Államokkal, olyan nagy részecskegyorsítókra lesz szükség, amelyeknek a méretei és a költségei meghaladják az egyes országok erejét. Ezt a felismerést elsőként a francia Louis de Broglie, az 1929. évi fizikai Nobel-díj kitüntetettje fogalmazta meg nyilvánosan egy európai kulturális konferencián 1949 decemberében, Lausanne-ban. A tudósok összefogási szándéka támogatására talált a politikusoknál, akik szívesen segítették a tervet, mint az új (nyugat)-európai egység szellemének jelképét. Az ENSZ nevelési, tudományos és kulturális szervezete, az UNESCO is felkarolta a kezdeményezést. Isidor Rabi Nobel-díjas amerikai fizikus határozati javaslatát 1950 nyarán elfogadta az UNESCO közgyűlése, majd tanácskozásra hívta a regionális európai laboratóriumok létrehozásában érdekelt országokat. Az UNESCO támogatásával 1951 decemberében kormányközi tanácskozás jött létre a nemzetközi magfizikai laboratórium ügyével kapcsolatban. 1952 tavaszán 11 ország közös döntésével megalakult egy ideiglenes bizottság, a nukleáris kutatások európai tanácsa, más fordításban az európai atommag-kutatási tanács, francia nevén a Conseil Europeen pour la Recherche Nucleaire. Ennek rövidítése a CERN, a mai napig ez a betűszó a kutatóközpont világszerte ismert neve.1952-ben fogadták el Svájc felajánlását, a Genf melletti területet a laboratórium számára. A bizottság kidolgozta a laboratórium felépítését és programját, majd 1953-ban tizenkét állam aláírta az alapító okmányt, amely a ratifikálások után 1954. szeptember 29-én lépett életbe. Az alapító okirat szerint katonai célú kutatásokat nem végeznek, továbbá a kísérleti és az elméleti kutatások eredményeit nyilvánosságra hozzák.

A CERN helyének kijelölése Az első munkálatok Az alapító okirat

Az alapkövet Felix Bloch, a CERN első főigazgatója, a svájci államelnök jelenlétében a Genf melletti Meyrinben, a francia határ közelében 1955. június 10-én helyezte el. A 40 hektáros területen már egy évvel korábban, 1954. májusában kezdődött meg a két gyorsítóberendezés építése.